Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy az utolsó órák miért mindig rajz és ének? Ez csak egy sima középiskola.. Sőt, még a tanárok is úgy kérdezik meg, hogy rajz vagy ének szakra akarsz-e járni?
Nem is értem miért gondolkozok ezen angol óra közepén, néha nem vagyok normális.
A táblára néztem ahová Mr. Park nagy bele éléssel írta a mondatokat, szerintem magyarázott is hozzá hiszen hallottam a hangját csak elmosódott, nem azért mert süket vagyok, egyszerűen rohadtul leszarom.
Aish.. ezért megy nekem szarul ez a tantárgy. Pedig megígértem magamnak, hogy odafigyelek... végül is a gondolkodásom közbe mozgott a kezem, lehet mindent leírtam.
Lenéztem a füzetemre.. az állam pedig leakart esni a padlóra. Mi a fa-.. oké? Nyugodjunk le, semmi hirtelen mozdulat, nem kell a feltűnés. A szemem sarkából láttam Kibumot aki angyalként fókuszált, így tenyeremmel lassú és elegáns mozdulatokkal letakartam a tollal készült rajzot ami Mr. Parkot ábrázolta. Kész, valaki lőjön le légyszíves.. egyáltalán hogyan csináltam ha nem is-.. a kezem önálló életet él? Mert nincs más magyarázat.
Totál gáz vagyok.
- .... valaki tudja a választ? - hallottam tisztán tanárunk kérdését, mindenki feltette a kezét, kivéve engem. - BaekHyun? - mutatott rám. Ó hogy az a...
Láthatta, hogy Kibum segíteni akar, mert leintette. Azt se tudom miről van szó, hogyan válaszoljak? Beharaptam az alsó ajkam, zavarba estem a sok szempártól így lehajtottam a fejemet és megrántottam a vállam.
Több nem telik tőlem, most már csak azon imádkozom, hogy ne szóljon többet hozzám.. Kérem Mr. Park.. csak engedje el, Byun BaekHyun egy nyomorék.
- Valaki más? - Abban a pillanatban egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaim.. Szeretem magát Mr. Park..
...
Várjunk micsoda? Ez nem én voltam, valaki más gondolata hangzott el az agyamban!.. Ugh.
- Ez még is mi volt? - ráncolta homlokát Kibum miután vége volt az órának.
- Nem tudom, egyszerűen csak..
- Nem figyelsz, pontosan - rázta meg a fejét. - Baek ezt nem csinálhatod, az angol nagyon fontos tantárgy és Mr. Park elképesztő jól magyaráz, unalmasnak se mondanám, te meg vállat rántasz neki? Normális vagy édes szívem? - szidott meg, ami elég rosszul esett.. eddig sose csinált ilyet.
- Próbálkozok, oké? - vettem félvállról mondandóját.
- Viccnek is rossz, mutasd a füzeted, kíváncsi vagyok mennyit írtál le, mert ha annyira próbálkozol minden egyes szavát leírtad, igazam van, Byun?
- A...a füzetem - dadogtam. - Én... azt nem lehet.
- Ha?! Miért? Péniszeket rajzolgatsz, vagy mi? - fintorodott el.
- Jaj úristen, dehogy is te perverz dög, arh.. olyan undorító vagy - emeltem fel a füzetemet és táskámba mélyesztettem. - Nem írtam le semmit, bevallom.
- Esküszöm BaekHyun, ha mostantól nem veszed komolyan-
- Megérintesz, tudom, tudom - rázott ki a hideg már csak a gondolattól. - Megígérem, mostantól tanulok és száz százalékban oda fogok figyelni Mr. Park óráján - tettem mellkasomra a kezem s végre elmosolyodott.
- Okos tudsz te lenni, ne cseszd el, rendben?
- Uhum.
- Öhm.. megtudnád tenni, hogy rajz után megvársz itt?
- Eh, miért? - pislogtam zavartan.
- Mert mutatni akarok valamit?
- És azt sulin kívül nem lehet?
- Baeeek~ - húzta el a nevem elővéve az irritáló hangját
- Felfogtam - emeltem fel a karom megadva magam. - Itt várlak rajz után.
- Jó fiú - bökte meg az arcom, a következő lépése már a menekülés volt.
- Fuss is te gyáva! - üvöltöttem utána.. Hülye, hülye szőke! Ah, mindjárt sírok.. miért kell megérintenie? Tudja, hogy hányingert kapok, sőt pánik rohamom is lehet tőle.
Egyszer ne undorodjak, két kézzel fogom megfojtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése