[FEJEZET 004]

Kibum szemei elkerekedtek mikor felnéztem rá s rögtön utána elmosolyodott, majd győzelem ittasan a levegőbe bokszolt. Ráncoltam a homlokom tetteire, néha ez az ember nekem nagyon furcsa.. furcsán vicces.

Látszott a szemébe és mozdulataiba mennyire át akar ölelni, de egyből feladta az ötletet.. Sajnálom Bummie, talán a jövőben.

- Nagyon jól nézel ki, Baek, mi történt? Belerohantál anyukád szekrényébe? Látom a sminkes dobozába is belefejeltél. Cukin áll - nyújtotta ki a nyelvét.

- Már mondtam, nem vagy vicces, Kibum -  vettem elő az angol tankönyvet mivel az lesz az első óránk.

- Uhu.. tudom mire megy ki a játék - hajolt a fülemhez. - Elakarod csábítani Mr. Parkot, igaz? - suttogta és már hátrább is lépett. - Verd ki a fejedből. Az a férfi házas.

- Yah! Ne mondj butaságokat. Ő az új tanárunk és én nem te vagyok - fintorodom el. - A másik meg, egyáltalán nem láttam gyűrűt az ujján, lehet képzelődtél.

- Szóval csak végig stírölted - mutatott rám vádlóan. - Fogadjunk.

- Hm? Miben?

- Hát hogy házas te kis butus.

- Biztos hogy nem! - csóváltam hevesen a fejem.

- Áh, szóval egyet értesz velem!

- Nem, én nem láttam gyűrűt - ejtettem államat a tenyerembe. 
Kibum csak elvigyorodott a kezét kinyújtotta felém amire rögtön meghátráltam, miközben az agyam azt ismételgette 'Ne érj hozzám, ne érj hozzám.'

- Jó legyen, csak kérlek vidd a közelemből a kezed.

- Ááá.. de ez így nem jó -  biggyesztettel le az ajkát. - Na nem baj, a vesztes bármit megtesz annak aki nyer - kacsintott.

- Tök mindegy - fújtam ki a levegőt a szőke pedig elégedetten le tette a nagy seggét.. Manipuláló ribanc..

A becsöngő megszólalt így mind ketten árgus szemekkel bámultuk az ajtót. Annyira csönd van most az osztályterembe - amit nem igazán értek, lehet be akarnak vágódni Mr. Parknál -, hallani lehetett a falról lógó órának az idegesítő kattogását, az ajtó apró nyikorgó hanggal nyitódott ki és belépett ő.

Mr. Park

A szemem egyből az arcára tévedt... ahogyan mosolygott, a szívem valami oknál fogva gyorsabban dobogott, főleg mikor egy pillanatra összefűződött a tekintetünk, ha nem kezdett el volna beszélni mindenki meghallotta volna ahogyan elakad a lélegzetem.

Argh, mit csináljak? Ezzel csak magamat hozom zavarba, leégetem magamat az új tanár előtt, hozzá teszem, hogy még nem is hallott beszélni, mert tegnap végig némát játszottam. Elakarok bújni a pad alá és ott maradni örökre.

A fogadás! Lepillantottam kezére.. milyen erősnek tűnik.. Eh, ne kalandozz el Baek! Szóval gyűrű, ha? Én nem láto- oh... Várjunk, de.. Ott csillog az arany gyűrű az ujján. Tökéletesen látszik, vakítóan csillog miközben azt kiáltja 'drága voltam'. Ch, felvágós.

- Látod? - suttogta. - Foglalt.

- Nem mint ha érdekelne - forgattam meg a szemem. - Mit kell csinálnom?

- Órák után elmondom, de nem fogsz örülni - kuncogott halkan.

- Elmondanátok nekem is mi olyan vicces? - szólalt fel Mr. Park hangosabban, amire megdermedtem. Franc. Rá se mertem nézni, így csak az ujjaimat bámultam... ja ez ilyen BaekHyun dolog, ha zavarban vagyok, esetleg kínosan érzem magam hirtelen az ujjaim vállnak a legérdekesebb dologgá.

Persze Kibum - amilyen magabiztos személyisége van - rögtön bevédett minket és egy aranyos mosolyt is hozzá csapott - fuj -, amire Mr. Park játékosan megrázta a fejét. Igaz, ki tudna haragudni egy olyan angyalra, mint Bummie? Lehetetlen.

Egy levegővételben megköszöntem Kibumnak utána hallgattam a tanár hangját. Úgy látszik elkezd tanítani minket, kíváncsi leszek hogy csinálja - a módszereire gondolok, semmi perverzre -, főleg hogy segg hülye vagyok angolból.. Jó, nem teljesen, de az az öreg fószer egy szót se tudott beleverni a fejembe, olyan unalmasan magyarázott, mindig bealudtam az óráin..

Hát ha Mr. Parknak se fog sikerülni, egyet tudok. Örömmel fogom hallgatni mély és rekedtes hangját.