[FEJEZET 003]

       Reggel valamiért jó kedvel keltem fel, egyáltalán nem voltam morcos vagy fáradt, nem volt szükséges a plusz öt perc az ébresztőm után, szinte kirobbantam az ágyból készen arra, hogy iskolába menjek.

Nem igazán tudom meg magyarázni, de valamiért ma jobban akartam kinézni.. mármint, mindig jól nézek ki, csak most dögösebb formámat próbálom magamból kihozni.

A sima túlméretezett póló helyett feszesebbet választottam, a melegítő nadrág helyett pedig farmert csúsztattam a lábaimra..

Bár sose sminkeltem, mindig úgy viszonyultam hozzá, hogy csak még lányosabbá tenne és már így is szebbnek tartom magam néhánynál, a smink csak fokozná ezt az érzést.

Kibum bármennyiszer felajánlotta, hogy kicsit kipofoz mindig visszautasítottam. Két ok miatt, egy, nem akartam hogy az ujjai az arcom körül legyeskedjenek, kettő nem volt rá szükségem. Mondjuk most sincs, viszont ahogy említettem korábban, most szeretném megcsinálni.

Unalmas barna hajammal is próbáltam valamit kezdeni, ám végül csak egy kis víz segítségével begöndörítettem. A szemceruzával vagy úgy tízszer megböktem magamat, mit ne mondjak rohadtul kellemetlen. Végül egy óra szenvedés után készen álltam az indulásra, reggelizni se volt időm , örültem, hogy fogat tudtam mosni.

A szüleim felvont szemöldökkel nézték mikor az utolsó pár lépcsőt átugorva kihagytam és felkapva a kulcsomat köszönés nélkül rohantam a buszmegállóig.

Tudom anya vagy apa el tudna vinni autóval, egyszerűen elkerülöm a kérdéseiket, amilyen kíváncsiak mindig mindenbe beleütik az orrukat, nem mint ha probléma lenne, hiszen szeretem őket.

A buszt épphogy elértem, féltem a futástól elmosódott a sminkem, de mivel senki sem nevetett vagy nézett rám furán elkönyveltem annak, hogy minden oké.

Lehet voltak üres helyek, eszembe se jutott a leülés, ki tudja ki meresztette ott magát, már a gondolattól is kiráz a hideg. A korlátokat se fogtam meg, ilyenkor mindig összepréselt ajkakkal imádkoztam, hogy ne essek el, szerintem az évek során saját technikát fejlesztettem ki arra, hogy még véletlenül se zakózzak egy kurva nagyot, mely' elég meglepő, híres vagyok a balfasz énemről, képes vagyok mindent kiejteni a kezemből vagy megbotlani a levegőben.

Amint beléptem az iskola épületébe sok szem tapadt rám, mit ne mondjak, kedvem lett volna megpofozni magamat amiért azt hittem jó ötlet lesz kicsípni magam egy kicsit. Talán túlzásba vittem? Lehet sokkoltam őket, hiszen sose láttak még így, ünnepekkor is lóg le rólam az ing meg az öltöny nadrág.

Legyünk őszinték.. a szűk ruhák egy idő után rohadt kényelmetlenek, ülj le rosszul seggbevágó szűk gatyában, tuti a golyóid is megérzik... na de hát mindenért meg kell szenvedni.

Lehajtott fejjel haladtam tovább, bementem az osztály terembe, egy pillanatra se néztem fel. Leültem a helyemre és az ujjaimmal kezdtem játszadozni. Oké, bunkónak nem kéne lennem a társaim felé, szóval egy jó reggelt elhagyta az ajkaimat...

Kibum még nincs itt.. remek.. már alig várom hogy ő is basztasson a kinézetem miatt. Ha nem utálnám az érintkezést addig ütlegelnél míg be nem fogja azt a nagy száját.. Hát ez az én sorsom.

Nem telt bele pár percbe mire meghallottam legjobb - és egyetlen - barátom rekedtes napra kész hangját. Féltékeny vagyok rá, elképesztően.. Neki nem kellett azon aggódnia, hogy furcsán érzi magát az érintkezéstől, ő nincs bezárva ebbe a fájdalmas és fojtogató még is menedéket adó börtönbe. Eléggé degradáló azt nézni milyen laza és nyitott, az egész iskola imádja, van mikor szünetbe át megy más osztályokba, hogy őket is boldogítsa.

Egyszer magával ráncigált, igen, megragadta a kezem, már majdnem annyitól elsírtam magam, amire annyit mondott, hogy be akart mutatni valakinek és nem rohanhatok el, mert akkor nem csak a csuklómat fogja megérinteni..

Én csak sokkolva néztem a sarokból, fogva azt a kezemet amit megérintett, undorodva a ténytől, hogy kontaktusba került valakivel, nem mint ha Bummie mocskos lenne.. Egyszerűen ilyen vagyok. Szóval a bemutatkozás úgy ment, hogy csak bámultam ki a fejemből.

Sokszor kívántam, hogy olyan laza legyek mint ő.. Az oké, hogy pofázni bírok, mármint azt ki ne tudna?..

Egyszerűen jó lenne ha néha a testem engedné az érintkezést.. Mindenki álmodozhat, igaz?