Időm se volt reagálni mikor betettem a lábam az osztályterembe és a szőke hajú letámadott. Csak pislogni voltam képes ahogy már-már hisztizve magyaráz, miszerint azt hitte meghaltam és a szüleimet kellett felhívnia ami nagyon kínos a számomra. Meg persze leszidott, hogy ilyet többet ne merjek csinálni amire bólintottam.
Megérdemlem egyáltalán Kibumot? Kitart mellettem, vigasztal, megnevetett és mindig ott van ha szükségem van rá. Senkire nem cserélném le, ahhoz túl fontos nekem, sőt.. belehalnék ha a jövőben rám fog unni amennyiben nem változok.
Hála a magasságos égnek, ma nincs angolunk így elkerülhetem Mr. Park bámulását, mindig zavarba vagyok amint megjelenik.. komolyan. Múltkor a folyosón láttam felém sétálni - jó nem felém sétált, csak biztos arra volt dolga -, és ahelyett hogy a saját dolgommal foglalkoztam volna, gyors léptekkel elmenekültem. ELMENEKÜLTEM! Pedig ő meg se látott, túl sok diák nyáladzott rá, én meg az alacsony kis testemmel láthatatlanná váltam a sok zsiráf mellett.
Fogalmam sincs mi van velem, totálisan elkap a pánik mikor az angol tanár a közelemben ólálkodik, tudván, hogy egy épületbe vagyok vele és ugyan azt a levegőt szívjuk kizökkenti a dobogó izmom ritmusát.
Éppen rajz órán ültem, amit én mindig is komolyabban vettem, míg valaki alig bírt lerajzolni egy pálcika figurákat, addigra én már embereket is letudtam. A füzetem tele van Kibummal, és nem, nem azért mert szerelmes vagyok belé, hanem azért mert olyan tökéletes arca van, imádom rajzolni.. na meg hogy nézne ki ha full random arcokkal lenne tele? Vagy... az a normálisabb eset? A fene se tudja.
A tanár imád engem és hagyja csináljam a saját kis dolgom, ami mindig Bummie rajzolásával végződik, most valahogy még is más lett az arc forma..
Már nyúltam volna a radírért szidva magam amiért elrontottam, még se tettem.. folytattam a szem, orr és száj kidolgozásával..
Mit ne mondjak, kezdett elég furán kinézni, főleg mikor a füleit is megcsináltam.. azután a haját.. és... Mi a-! Én.. komolyan lerajzoltam Mr. Parkot? Hát elment az eszem?
BaekHyun azonnal tépd ki ezt a lapot, gyűrd össze és nyomd le a torkodon, oké? Megérdemled, hogy papírba fulladozz.
De a kezem még mindig ellent mond az agyamnak és egyre jobban dolgoztam ki apró kis részletekkel, megvagyok lepődve, hogy ennyire jól megy, hiszen bármikor belép Mr. Park a termünkbe csak pár másodpercig tudok rá figyelni, utána az ujjaimmal foglalkozom.
Mielőtt feleszméltem volna tényleg Park ChanYeol nézett vissza rám a lapról.. Ugh.. hogy lehet hogy ettől is zavarba esek? Hülye tinédzser hormonok..
Végre elég erősnek érzem magam, hogy kitépjem ám végül csak idegesen bezártam a vastag füzetet és gyorsan belevágtam a táskámba ezzel felhívva a diákok és a tanár figyelmét.
- Minden rendben, BaekHyun? - tolta fel az orrán a szemüvegét.
- Igen - bólogattam. A tanár csak mosolyogva figyelt ismét a saját dolgára ám abban a pillanatban kicsöngettek.
Miközben kifelé haladtam a rajz teremből elhordtam magamat mindennek. Mi lett volna ha az egyik diák meglátja és elmondja mindenkinek? Vagy ha a táskámat egyszer bennhagyom és megnézik?!
Azt nem hagyhatom, valahogyan meg kell szabadulnom attól az ördögi rajztól.. Mondjuk olyan jól néz ki, kár lenne kidobni.. Akkor új füzetet kezdek ezt meg otthon hagyom..
Tökéletes, kibaszott okos vagyok, tapsot kérnék.
Most már csak az lenne a kérdésem, miért Mr. Parkot rajzoltam le, ha már évek óta a szöszi pofiját alkotom meg minden szemszögből? Tényleg ekkora hatással lenne rám? Hiszen azt sem tudom kicsoda ő. Max láttam ötször, szóval? Mi ment le az agyam azon részébe amit nem használok fel, hogy őt rajzoljam le?
Örök rejtély marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése