Hazug vagy Kibum, te utolsó hazug köcsög ribanc! Utállak, gyűlöllek, szétkaplak. Itt tömeg van! Olyan sokan vannak, hogy hányinger kerülget. Ez a nyomorék meg csak vidáman vigyorog. Pofám leszakad ettől a gyerektől.
Egy pillanatra behunyom a szemem és megrázom a fejem. Menekülni amúgy se tudnék, ez az ördög addig könyörögne nekem míg feladnám és őszintén semmi kedvem hallgatni a nyávogását, már pedig amikor vásárol valami miatt mindig nyafog. Érzem jó napom lesz.
Faarccal követem a szőkeséget, nem igazán érdekel mit akar magának venni. Az első bolt ahová betérünk tiszta fancy volt, alig pár ember ólálkodott bent, meg két öltönyös férfi állt a termékek mellett a fene se tudja miért. Legfőbbként táskákat láttam, meg pár undorító ruhadarabot, miért akarna bárki is ilyet felvenni, túlságosan is ki vannak csicsázva.
Velem ellentétben legjobb barátomnak csillogtak a világosbarna szemei. Óvatosan kezébe vett egy hátizsákot, körbeforgatta mint ha az árát keresné. Beharapta az ajkait segítség kérően nézve rám.
- Mi az? - kérdezem zavarodottan.
- Szerinted megvegyem? Van otthon egy ehhez hasonló szűk gatyám, ahhoz tök jól menne.
- Bummie.. egy gatya miatt akarsz venni egy egész hátitáskát? Értelmetlennek látom, és szerintem csúnya.
- Nekem tetszik. - Akkor mi a francért kérdezel engem.. Csücsörített még is vissza rakta utána felemelt egy másikat. - Na és ez?
- Olyan ronda, menten elhányom magam. Neon zöldet és rózsaszínt ki vesz fel?
- Én? - fújta fel az arcát. - Megveszem - villantotta ezer wattos mosolyát.
Na tessék, elmondom a véleményem de pont szarik bele és saját fejét követve azt vesz amit akar.
Ahogy a pénztárhoz állunk a nő egy kedves mosollyal átveszi a terméket, beolvassa, a szemem pedig automatikusan a képernyőre vándorol.
Hogy.. tessék?
Biztosan káprázik a szemem.. Hogy az igazat megmondjam így sose voltam Kibummal vásárolni, mármint persze, élelmiszer boltba elmentem vele max. S maga a tény, hogy ezt a kis övtáskát 1500 dollárért megveszi egy kicsit durva.
Tudom mennyire elkényeztetik a szülei, ám kötve hiszem hogy szüksége lenne ilyen dolgokra méghozzá méreg drágán.. eh.. gazdag emberek dolgai. Ettől függetlenül nem ítélem el, ha ő ettől jobban érzi magát vagy értékesebbnek jó neki, legalább boldog.
- Ennyi? - érdeklődöm. - Most már mehetünk?
- Francokat! Cipőt kell néznem.
- Bum, annyi cipőd van mint égen a csillag! - fintorodok el. Viccen kívül, ez a gyerek minden nap új cipőben szambázik be, még egyszer se láttam kétszer egy lábbeliét se.
- De kell valami ehhez a táskához. - Éés.. itt a nyávogás.. Mennyire tudtam hogy ezt nem fogom megúszni.
- Nekem aztán tök mindegy - vonogattam a vállam.
Amint kiléptünk abból az elképesztő drága boltból elkapott az undor a sok embertől.. A levegő is olyan rossz, keverednek az illatok a szagokkal, fogalmam sincs hogyan bír valaki ilyen helyen dolgozni és még el is viselni ezt az egészet.
Én már húsz perc után sírva rohannék.. most is azt tenném, csak Kibum miatt fogom magam vissza. Hallgatni a megállíthatatlan szófosását a semmiről az egyik legszórakoztatóbb dolog tud lenni számomra.
Épphogy csak belépünk a cipőboltba egy ismerős alakot látva megáll a szívem. Először nem akarom elhinni a tényt, ám tényleg ő az. Mr. Park.
Csak egy teljesen más formájában. Vörös haja nincs felzselézve, homlokába lógnak rakoncátlan tincsei, most nem öltöny öleli körül feszes izmait..
Esküszöm így kicsit se néz ki tanárnak, inkább egy fiatal felnőttnek aki még nem találta meg a helyét a világban ezért minden lehetőséget megragad..
Elmosolyodnék a látványán ám abban a pillanatban egy gyönyörű nő jelenik meg mellette s egy szerelemmel teli indulattal megcsókolja..
