Éppen nevetve beszélgettem legjobb barátommal, Kibummal arról, hogy mennyire fogjuk utálni az új angol tanárt. Az osztályunkat az iskolában az ördög társaságnak nevezték el, s természetesen ennek meg van a sajátos oka is. Pofátlanok és bunkók szoktak lenni a tanárokkal, nem félnek visszapofázni, még tegezik is őket. Két év alatt négy tanárt kergettek el, az egyik aki az irodalmat akarta a fejünkbe verni, még én is leszartam a munkáját, amúgy is idegesítő hanggal rendelkezett, szinte erőszakolta a fülünket, szóval ki lett készítve és egyik nap sírva hagyta el a termet és soha többet nem is jött vissza.
A második egy fiatal matek tanár volt, igazából nála csak néha beszéltek vissza, de az egoista barma nem bírta őket lenyelni szóval ő is tovább állt.
A következő áldozat pedig nem más mint a tesi tanár nő, mondjuk őt nem csak az én osztályom utálta ki, inkább az egész iskola. Elvárta, hogy a retkes hidegben kint futkározzunk neki. Mit mondhatnék.. ki a fenének van kedve futkároznia mikor beszélhetnek a haverokkal?
Az utolsó pedig a jó öreg angol tanárunk.. Ki nem utálta azt az embert? Minden egyes órán dolgozatot íratott velünk olyan témákból amit még nem is vettünk, ezért teljesen ki lett készítve... Elég annyit mondanom, hogy a mentősök vitték el és azóta is nyugdíjas.. Jó neki. Viszont hallottuk egy pletykástól, hogy az új tanár még rosszabb lesz, de ez senkit se ijesztett meg, egy pillanatra sem.
Az osztályom nem hülye, sőt, igazán okosak tudnak lenni, egyszerűen csak jobb embereket kéne felvenni ide, például a rajz és ének tanárt mindenki imádja.
Szóval bárki is legyen ez az új csávó, ha egyetlen egy rossz lépése is lesz.. max ő is a kórházba végzi.
A csengő hangos sikítással jelezte, hogy becsöngettek, de nem hallgattunk el. Pár perc elteltével már mindenki türelmetlenül várta, hogy az a bizonyos személy végre megjelenjen s mikor a kilincs lenyomódott valami oknál fogva csönd lepte el a termet. Ráncoltam a homlokomat, ám én se vettem le a tekintetemet az ajtóról ami lassan kinyílt.
Belépett.
Elegáns, kimért léptekkel és egyenes háttal sétált a tanári asztalhoz, csendesen letette a táskáját, majd az osztályra nézett és egy pillanat alatt egy vigyor jelent meg az ajkain. Szerintem nem én voltam az egyetlen akinek elállt a lélegzete.
Ez. A. Férfi. Kibaszott. Dögös!
Jézusom, hol találták ezt a csodát? Olyan mint ha fogkrém, haj és bőrápoló reklámozó modelleket összegyűrtek volna és ő a végeredmény. Egyszerűen nem bírom levenni róla a tekintetem, újra és újra végig nézek a valóján próbálva magamba szívni minden egyes részletet és elraktározni az agyamban remélve, hogy sose felejtem el. Fogalmam sincs hány éves, de rohadt fiatalnak tűnik... főleg hogy a hajszíne se unalmas - mint az enyém -, hanem szinte tűzben égtek a vörös tincsei, ami nagyon jól állt neki, főleg, hogy be van állítva. Felsőtestére egy fekete ing simult kimutatva kidolgozott izmait, nem is beszélve a farmerjéről ami tökéletesen ölelte körbe hosszú lábait.
A vigyor még mindig ott ült az arcán, ezzel megmutatva édes gödröcskéit, fülei azért kicsit viccesen nézek ki, ám rohadjak meg, ez csak karakteresebbé alakítja. A szemei pedig... elszántan csillognak, készen állva arra, hogy teljesen leszerelje ezt az osztályt miközben ujjai közé csavar minket. Mélyen bámultam íriszeibe és csak akkor vettem észre, hogy ő is engem néz, mikor Kibum megkocogtatta az asztalt.
Elvörösödve hajtom le a fejem, szinte hallom ahogyan a szívem őrülten dobogni kezd, ki akart robbanni a helyéről.
Levegő vételem nehezebbé vállt, mellkasomra helyeztem a kezem próbálva nyugtatni saját magamat, ám nem hasznos. Byun BaekHyun szed össze magad, már nem egy pisis kamasz vagy hanem tizennyolc!
Lehunytam a szemem, mélyen beszívtam a levegőt és mikor biztos voltam abban, hogy már nem piros az arcom vissza emeltem rá a tekintetem. Ahogyan ez megtörtént pofán akartam magam baszni.
Beszélt... Ki tudja mióta, de a szája - azok a gyönyörű ajkai - mozgott.. csak annyira elmélyedtem a gondolataimba, hogy a füleim kizártak minden egyes tényezőt.
A hangja.. elképesztő. Mély, még is lágy, hallható belőle készen áll bármiféle kihívásra. A mosolya egy pillanatra se halványult miközben bemutatkozott.
Park ChanYeol..
Illik rá a név, tetszik.. Mármint nem Mr. Park tetszik, hanem a neve.. Hát persze, hogy az, hiszen mi mása tetszene?!
